A számomra nagyon megindító és szemléletformáló továbbképzés akkora hatással volt rám, hogy ebből hagyományt teremtve ebben az évben több időt szántam erre a témakörre. A piros csoport idén ismétlő nagycsoport, életkorukból adódóan minden érdekli őket, nagyon ügyesek.4 héten keresztül a szülők szíves segítségével gyűjtöttünk képeket, játszottunk különleges játékokat, amelyekkel a másik, fogyatékkal élő ember/gyerek bőrébe képzelhettük magunkat. A tervezett tematikus hónap pozitív felhanggal zárult, hiszen 7 éves gyerekeink megerősítést kaptak és "hazavitték" magukkal, amit az óvodában tanultak. Meglepetés volt, hogy több gyereknek is testközeli élményei vannak ebben a témában jártak ilyen rendezvényen, lakóhelyükön él, velük úszik fogyatékkal élő. Az első héten a mozgás, másodikon a hallás-, harmadikon a látás-, negyediken pedig az értelmi fogyatékos emberekről beszélgettünk. A gyerekek nagyon motiváltak voltak. Egy anyuka jóvoltából a negyedik héten 2 gimnazista lány jött vendégségbe hozzánk. Előzetes megbeszélés alapján a gyerekeknek csak annyit mondtunk, hogy vendégeink érkeznek. A piros csoportba járó gyermekek izgatottan és nagy örömmel várták a mozgásban akadályozott vendégeinket. Szeretettel fogadták őket. Ezt követően a gyerekek számára nem volt kérdés, hogy bevonják vendégeinket a közös játékba. A mozgássérült lányok Ancsa és Jázmin is aktívan részt vettek a csoport tevékenységeiben.(szerepjátékok-szülinapozás, körjáték, verselés, rajzolás). Meglátásom szerint nagycsoportosaink nagyon nyitottak, befogadóak és segítőkészek voltak. Meglepő volt számomra, hogy a gyerekek mennyire természetes módon fogadták- és viselkedtek a vendégeinkkel. Fontosnak tartom, hogy már az óvodáskorú gyermekek is kellő empátiával odafordulással alakítsanak ki kapcsolatokat, ennek megfelelően szocializálódjanak.
Csík Ágnes és Sárközi Éva piros csoportos óvó nénik
Vendégeink véleménye:
Újra óvodás lettem
Immár hagyománynak mondható, hogy az Addetur Baptista Gimnázium néhány diákja ellátogat egy külsős óvodába, ahol egy teljes napot töltenek a gyermekek között. Így történt ez
2019.01.30-án is. Iskolánkat arra kérték, hogy tartsunk „érzékenyítést” a gyermekek számára, ismerjék meg a mozgáskorlátozott embertársaikat is.
Izgatottan vágtunk neki ennek a különlegesnek ígérkező napnak. Megérkezésünk meglepően nagy örömöt váltott ki. A gyermekek teljesen természetes kezelték a helyzetet, pedig ezelőtt, sokan soha nem láttak kerekesszéket. Szinte azonnal feloldódtak, együtt játszottunk, rajzoltunk, énekeltünk. Előtte a felmerülő kérdéseiket különösen éretten tették fel. A nem szokványos szituációba nagyon hamar belerázódtak, olykor szavak nélkül is választ kaptak velünk kapcsolatban egy-egy gondolatukra. A nap fénypontja, mindenki számára az ebéd előtti sport program volt, aminek keretén belül az ovisok, a kerekesszék használatának minden rejtélyébe betekintést nyerhettek.
Megnézhették, s kipróbálhattak milyen is ez az eszköz. Egymással versenyeztek a próbáért.
Boldogsággal töltött el, hogy ezek az apróságok, ennyire nyitottak voltak erre a programra, illetve nekik is, sok örömteli percet szereztünk ezzel.
Egy felejthetetlen napot töltöttünk együtt, megtiszteltetés volt ilyen intelligens és aranyos csipet-csapat barátjává válni. Rengeteg szeretetet és pozitív visszacsatolást kaptunk eme pár órában. Nagyon hasznos dolognak tartom az érzékenyítő programok terjesztését ilyen különleges formában.
Köszönjük Mindenkinek a lehetőséget!
Óvodai beszámoló
Nagyon meglepődtem azt tapasztalva, hogy mennyire érdeklődőek voltak és sokat kérdezték, hogy miért ilyen a kezem. Megkérdezték, hogy Jázminnak mi a betegsége, és hogy ő miért van kerekesszékben, de erre sajnos nem tudtam válaszolni nekik. Kérdezték, hogy milyen így mozgássérültként élni. Jó volt hallgatni, ahogy arról mesélnek, hogy a nagymamájuk és az anyukájuk dolgozott már ilyen emberekkel, mint mi vagyunk. Elképesztő milyen okosak és milyen jól kezelték a helyzetet. Nagyon jó érzés volt az, ők nem súgtak össze a hátunk mögött, hogy nézd milyen kicsi a keze vagy, hogy nézd, hogy jár az a lány. Sok ember példát vehetne róluk. Nagyon kedvesek voltak az óvónők is. Ha lenne, rá lehetőségem szívesen visszamennék.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|