Az óvodaérettség érzelmi háttere

Szülőként öröm látni, ahogy a gyermekünk fejlődik, egyre több dologra képes. Igyekszünk megörökíteni az első lépéseit, feljegyezzük az első szavait. Erik Erikson nagyhatású pszichoszociális fejlődéselmélete szerint minden életszakaszban van egy kihívást jelentő feladatunk (normatív krízis), amivel meg kell küzdenünk. Valamilyen új dolgot kell megtanulnunk, régi működéseket meg kell haladnunk a fejlődés érdekében; így fejlődik a személyiségünk. A gyermek első éveiben a legfontosabb, hogy biztonságban érezze magát, a szükségletei ki legyenek elégítve, megtapasztalja a szülő figyelmét, erős szülő-gyermek kapcsolat alakuljon ki. A biztonság, feltétel nélküli szeretet és elfogadás nyomán kialakul benne a bizalom érzése.

A mozgás és beszéd fejlődésével, a világra való növekvő kíváncsisággal a gyermek egyre többször eltávolodik a szüleitől. Közben időről időre visszatér hozzájuk, egy kis ölelés után tőlük indul az újabb felfedezésekre. Eközben a szülők képe belsővé válik, tudja már, hogy „A szüleim akkor is léteznek, ha nincsenek mellettem.” (A pszichológiában tárgyállandóságnak hívjuk ezt a jelenséget.) 3 évesen már intenzíven tevékenykedik, mozog, játszik, akaratát és énerejét próbálgatja. Ha megfelelően bátorítják, nem szembesül túlzott elvárásokkal, de nem is akadályozzuk az önállósodási törekvéseit, akkor ebben a második szakaszban kialakul az autonómia érzése.

Jó esetben óvodába ebben az érzelmi állapotban kerülnek a gyermekek. Kompetensnek érzik magukat a saját kis világukban. Kíváncsiak, szeretnék a világot megismerni, naggyá válni, önállónak lenni. Az óvoda nagyon jó terepet nyújt az új készségeik gyakorlására és számos új készség elsajátítására. Ha megfelelően beilleszkedik az új környezetbe, akkor kialakul az érzelmi tárgyállandóság is: „Akkor is jól tudok lenni és biztonságos nekem, ha a szüleim hosszabb ideig is távol vannak.”

Persze a legstrammabb gyermek is megijedhet óvodakezdéskor. Hosszabb ideig kell szülők nélkül, idegen környezetben lenni, új szabályoknak kell megfelelni egy bonyolult társas környezetben. Még felnőttként is izgulunk, ha új munkahelyre kerülünk, az ijedtség, fájdalom, ragaszkodás érthető ebben a helyzetben. Vannak azonban olyan praktikák, amelyekkel könnyebbé tudjuk tenni ezt az időszakot.

Mivel segíthetünk az óvodakezdés előtti hónapokban?

• · Megbeszéljük a gyerekünkkel, hogy miért kell óvodába járnia – Mindenképpen a saját gyerekünk fejlettségi szintjéhez, érdeklődéséhez illő magyarázatot érdemes adni. Pl. „Ahogy nekem reggel a munkahelyemre kell mennem, úgy neked is dolgod van az oviban. Az óvónénik kíváncsian várnak téged, új barátokat szerezhetsz, és olyan játékokat is megismersz majd, amilyeneket otthon még sosem játszottunk.” „Rád az óvónénik fognak vigyázni, amíg én dolgozom, sok érdekes dolgot fogtok csinálni.”
• Szülők munkahelyét megnézni – Elmondani, megmutatni, milyen eszközöket használunk, mit csinálunk. Később jól fog jönni, akár a búcsúzkodásnál is tudunk rá utalni.
• Ismerkedés az óvodával – Épület felé sétálni, bekukucskálni a kerítésen. Csoport és óvónéni nevét is el lehet mondani akkor, amikor már biztos, a kezdés előtt 1-2 héttel. Lehet beszélni arról is, hogy mik fognak történni az óvodában, hogy zajlik a nap, milyen szokások vannak.
• Gyerekközösségekkel találkozás – Az alapvető társas készségek elsajátítása biztonságos környezetben, a szülő jelenlétében. Pl. játszótéren, baráti társaságban.
• Elválás gyakorlása. – Könnyebb az elválás, ha már általa jól ismert személlyel, például nagyszülővel korábban megtapasztalta. Nem lesz számára ismeretlen az az élmény, hogy távol van a szüleitől.
• Önellátás és szobatisztaság erősítése – Öltözésben, étkezésben, pakolásban nyugodtan várjuk el tőle azt, amit már meg tud csinálni. Így az óvodai szabályokhoz is könnyebben fog alkalmazkodni, büszke lesz arra, hogy ezekre a dolgokra ő már képes.
• Saját történetek, pozitív élmények mesélése az óvodáról. – Lehetőleg pozitív, de ne irreális képet fessünk az óvodáról. A gyerekeket inkább a konkrétumok érdeklik. „Autós tányérból ettünk, legjobban a cicás mászókát szerettem.” Ha saját magunknak rossz élményeink vannak az óvodáról, akkor már az egy jó első lépés, ha ezeket tudatosítjuk magunk számára, és figyelünk arra, hogy a gyerekünk élményei ettől eltérőek lehetnek.
• Ovis mesék olvasása – Rengeteg óvodai élettel kapcsolatos mesekönyv létezik, válasszanak kedvükre valót! A láthatatlan fonal című könyv az egyik személyes kedvencem, jól használható a beszokás időszakában is.

Hogyan segíthetünk a beszokás időszakában?

• Érkezésnél derűs, nyugodt szülő – A kisgyerekek az új helyzetekben, ahol nem tudják, hogy mire számítsanak, erősen figyelik a szüleik reakcióit. Ebből következtetik ki, mennyire veszélyes az adott helyzet. Érdemes tehát megnyugtatni magunkat, a pozitívumokra koncentrálni és bízni a gyermekünkben. Így ő is könnyebben fog tudni bemenni a csoportba.
• Napi forgatókönyv megbeszélése – Ki és mikor fog menni érte, mi mit fogunk csinálni addig, amíg ő az oviban van. Természetesen nem az órát percet kell megmondanunk, hiszen azt még nem ismerik, hanem az ő napi tevékenységeihez kötve – ebéd után, alvás után, játszás után jövök érted.
• Rituálé – Sokszor segít, ha van egy kedves, közös rituálénk is. Az ismétlődés általában biztonságot nyújt a számukra, megnyugtatja őket.
• Ne húzzuk el a búcsúzkodást, de ne is tűnjünk el szó nélkül – Fontos, hogy se a rituálé, se az elköszönés ne legyen túlzottan hosszúra nyújtva, mert pont ez az átmeneti állapot szokott nehéz lenni a kicsiknek. Akár az is tudja nehezíteni az elválást, ha még ott maradunk és az óvónénivel beszélgetünk hosszabban.
• Nyugodt reggelek – A gyermek intézménybe kerülése az egész család életében változást hoz. Megváltozik a napirend, a szerepek, a munkamegosztás. Ahogy semmilyen változás, úgy ez sem megy egyik pillanatról a másikra, így jó, ha türelmesek vagyunk önmagunkkal szemben. A szülők közötti nyílt kommunikáció, az igények kifejezése segít abban, hogy a család minél gyorsabban megtalálja az új egyensúlyi állapotot. Ebben az újrarendeződésben az egyik fő próbatétel a nyugodt reggelek kialakítása. Ki hozza a gyereket? Kinek mi a feladata a készülődés során? Ki készíti a reggelit? Mikor kelnek, mikor indulnak? Ha sikerül egy viszonylag kényelmes menetrendet kialakítani, az már hatalmas lépés a nyugodt érkezés felé.
• Minőségi idő, kapcsolódás – Délután, hétvégén közös játékkal, olvasással, élményekkel feltölthetjük a gyerekek „érzelmi tankját”, így könnyebben átvészelik az érzelmileg megterhelőbb időszakokat. Nem kell elárasztani őket élményekkel, az első hónapokban nagyon el tudnak fáradni az óvodában, de az intenzív szülői figyelem, amikor nem máshol jár a fejünk, hanem valóban együtt vagyunk, nagyon sokat tud adni számukra.

A bölcsőde után is nagy váltás tud lenni az óvoda, így ne csodálkozzunk, ha már tapasztalt közösségbe járó gyermekünknél is visszaesést tapasztalunk. Új, sokkal nyüzsgőbb környezet, más szabályok, más gondozók veszik őket körül. Az otthoni élet után, ahol addig gyermekünk minden lépését figyelhettük, minden élményében osztozhattunk, különösen nagy lépés az óvodába kerülés. Jó esetben azonban rövid idő alatt a szülőben is kialakul az érzés, hogy „Bízom az óvónénikben, az intézményben, abban, hogy a gyermekem jó helyen van.” Nagyon szép időszak a 3 és 6 év közötti kor. Rengeteg új dolgot tanulnak meg a gyerekek, egyre önállóbbak lesznek, fejlődik a személyiségük, nyitnak a társak és a világ felé. Élvezzük, hogy az óvoda jó táptalajt biztosít ezekhez a változásokhoz!

Természetesen azonban a legnagyobb igyekezet mellett is előfordul, hogy nem alakul ilyen gördülékenyen a folyamat. Ha úgy érzik, gyermeküknél megakadást tapasztalnak, nem halad megnyugtatóan a közösségbe történő beilleszkedése, bátran kérjenek segítséget az óvónőktől vagy akár az óvoda pszichológusától is.

Szerző: Kőhegyi Zita (a XI. kerületi óvodapszichológus team anyagainak felhasználásával)